Mielőtt azt hinné mindenki hogy ez egy negatív poszt lesz, leszögezném hogy nem annak készült, de biztos mindenki volt már olyan szituációban, amikor rettenet bunkók voltak vele egy adott szituációban, de hirtelen meglepettségében nem tudta lereagálni a helyzetet. Ha ezt mesében kéne megírnom, biztos egy olyan jelenet játszódna előttem, ahol egy egész falunyi bunkó Törp hemzseg, mint a Hupikék törpikékben. Megjelenik egy mesebeli kedves (legyen mondjuk Nyúl:), és az összes bunkó törp nekiesik, mivel a Nyuszi a kívülálló, ő az aki kilóg a sorból a kedvességével. Aki pedig ugye különbözik, azt nem toleráljuk. Hasonlítani akarunk, megfelelni akarunk, jól viselkedni akarunk, szeretnék hozni amit elvárnak Tőlünk. De kik várnak és mit? És mitől az a normális amit a másik mond? Mitől jó egy adott rendszer, és miért nem toleráljuk aki kilóg kicsit ebből a dobozból? Ez megint egy hosszabb monológot igényel, de térjünk vissza az eredeti témára.

Bemész pl a postára. Feladnád a csekket, marha sok kedved van menni, meleg van, munka után mész, még ezer helyre kéne rohanni. Illedelmesen köszönsz, hisz így tanultad, így tanítottak. Válasz nem jön a pult mögül, csak egy mély sóhaj. Leteszed a pultra a sárga csekket. Fel se néz egy pillanatra se, csak kinyúl érte, és elveszi. Te se nézel rá már rá, csak nézel körbe, személed a pult mögötti papírtornyot, sorakozó csomagokat, és az elmaradhatatlan dolgokat, úgysmint sárga szivacs, és pénzszámoló gép. Elbambulnál, de éles rikácsolás töri meg a csendet. Maaaaaaaaaaarika, megint nem viszi ez a szar a csekket Na tessék....... Két három cüccögés után kihajtja rajta a szamárfület, és csak sikerül áthidalni a komoly problémát, és feladni a csekket.

Snitt. Lidl/Aldi/Spar/opcionálisan bármi helyettesíthető. Sarkadra tolt bevásárlókocsik, sietős nyugdíjasok, stresszes dolgozók, flegma emberek.

A sor végtelen, és persze nem szeretnék általánosítani, de szerintem mindenkivel szinte napi szinten fordulnak elő olyan helyzetek, csöppenünk bele egy fura szituácókba amivel nem tudunk mit kezdeni. Akár egy hirtelen ránk szakadt bunkócunami, elönt miket hirtelen a másik dühe.. Mi igyekszünk normálisan reagálni, de hogy visszakanyarodjak a Nyúl-Törp helyzetre, nem érjük mi baja a Törpnek velünk. Mert igazából semmi, nem is velünk van baja, saját magát utálja, vagy valakire haragszik éppen, valami miatt nagyon frusztrált, mégis rajtunk csattan a mérge. Ettől függetlenül mi lépünk mégis hátra egyet, és egy két esetet leszámítva, mi állunk ott úgy, hogy belénkszorul minden válasznak szánt szitokszó.Aztán szerencsésebb esetben leszáll a köd az agyunkról pár percen belül. Rosszabb esetben dühöngünk rajta még egy jó darabig, és még azt sem tudjuk feldolgozni hogy miért nem akkor jutott eszünkbe az a sok frappáns válasz, amit a másik fejéhez vágnánk.

Részemről csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy kedvesnek/kedvesebbnek lenni mindig kifizetődő. Csak ki kell próbálni:)