Egyik este egy kétségbeesett segítségkérő posztot láttam az egyik közösségi oldalon. Egy hölgy keresett asztalost, mert az általuk megbízott "szakember" csúnyán cserben hagyta őket. Persze nem szeretném elviccelni a problémájukat, abszolút átérzem......elképesztően magas a száma a polihisztoroknak. Vannak ugyan kincset érő szakik, szakmájukat maximáis alázzattal végző valóban SZAKemberek, de sajnos még mindig ez a ritka.

Egyik erősen meghatározó élményem ezzel kapcsolatban, mikor is Kapolcson, a Művészetek Völgyében sok sok évvel ezelőtt a Feketország próbabemutatójára beültünk egy fülledt cirkuszi sátorba. Nem tudtuk miről szól a darab, így elsőre kissé sokkoló volt a trágárság, még nekünk is:)  Azóta sokan megismerték már Mucsi Zoltán méltán népszerű villanyszerelő jelenetét, A  jelenet ebből a darabból származik. Szegény Róóóóóóóóóland:)

Akkor nézzük mit tudunk ezekről a jómunkás emberekről. Ismét hangsúlyoznám, hogy a nagy átlagot érinteném ezzel a szösszenettel. Első és legfontosabb ismertetőjelük: soha az életben nem érnek oda, amikorra ígérik. Tehát, mondjuk felhívsz egy burkolót, hogy neked két hét múlva meg kéne küldeni az új kecódat némi járólappal. Béla közli a telóban (két nap után sikerül őt elérned, sose hív vissza, hisz te vagy a megrendelő, te vagy őérte............)hogy jaj főnők, az nem úúúúúúúúúgy működik. Most tele van melóval, szezon van, meg amúgy is örüljél hogy elvállal, ő 45 éve van a szakmában (55 éves amúgy) és szájról szájra terjed a jó hír, szóval nyugodjál le a picsába, majd ő fog hívni ha ráér. Közben szakszavakkal dobálózik, csak hogy értsed hol a helyed a nagyvilágban mögötte. Két hét múlva felhív, hogy na akkor Főnök holnap tudok menni, reggel 7 órára ott vagyok. Másnap 12 körül pici pillangókkal a gyomrodba hívod fel, hogy remegő hanggal érdeklődj afelől, hogy volt e értelme szabit kivenned mára. Természetesen hőzöngve veszi fel a telefont, hogy éreztesse veled, hogy elég nagy konc a nyakán most a te hívásod, mikor van elég baja az életben. Hosszas sóhajok után közli veled, hogy ma már biztosan nem ér oda, mert közben úgy alakult Főnök, hogy a gyereket el kellett hozni a suliból, mert belázasodott, elvitte a mamáhó, de a mamának meg kellett 50 kg muskátliföld mert vett egy csomó palántát, azok meg ott száradnak a napon, mama ideges lesz, szóval az obiba van éppen most, de eszébe jutott, hogy az előző melónál kimaradt némi fuga a lábazatból, úgyhogy oda meg vissza kell mennie hogy befejezze. Bár nem mondja ki, de lényegében azt próbálja átnyomni az aurádon, hogy rohadt jó lenne, ha nem tartanád fel most, mert annál később lesz kő a kecódba kicsi rigó. Na szóval, két nap, max három, és higgggyedel, már ripszropsz ott lesz a nappalidban. Nincsenek nagy igényei, annyi hogy reggel 6 és este 19 között bármikor jöhet, mert nem tudni hogy végez ugye, meg lehet a mamával be kő ugrani az sztk-ba, mer a mama cukros, és vinni kell még vérvételre.Aztán úgy szokják, hogy utána meghívja a mamát egy fokhagymás sajtos tejfölös lángosra a piacon, ez ilyen anya fia progi,(attól helyreáll a mama cukra nyilván....)Eltelik az újabb két nap, ismét remegő ujjakkal nyomsz az újrahívás gombra az érintőképernyőn, kissé tolakodónak érzed a hívásod, de nincs mese, a kő nem rakja le saját magát, így úrrá leszel az idegességen. Felstuffolod magad, (nyomod magadba a dumát ezerrel) és tárcsázol. Igeeeen? Üvölt bele Béla a vonal túloldalán. Nyelsz egyet, és elszántan mondod a magadét. Arra juttok a beszélgetés végén, hogy másnap egész biztosan ott fog állni a bejárati ajtóban reggel 7 órakor. Kicsit nyugtalanul alszol, reggel már pirkadat előtt ébren vagy, 3 kávé bent. Egy perccel sem több az idő mint 10.15 mikor is Béla megjelenik a küszöbödön. Van nála mindenfelé professzionális szerszám amitől profinak tűnik, mérőszalagja is van, az a visszaugrós fajta, vízmértéke is van,, és még hozta Janit, a vejét, a segédjét. Jani tekintete enyhén fátyolos, és mikor felteszed a kérdést magadnak, hogy vajon ez még az előző esti üzemanyag lesz, vagy már a reggeli kőműves actimel, Béla látva kétségbeesett tekinteted megnyugtat, hogy ez csak szürkehályog, a gyerektől kapta el a Jani. Bevágtatnak a lakásba,természetesen cipőben, a lábtörlő használatát nyilván tiltja a szent munkáskódex, ugyanaz a kódex, ami előírja, nehogy olyan derékmagasságú nadrágot vegyen fel, ami eltakarná csacskán kificcenő szőrpamacskáikat, melyek közvetlenül a kőműves dekoltázs,vagy bankártyaolvasó felett kacsintgatnak a véletlenül arra tévedt tekintetek felé, sokkolva ezzel nézőközönségüket. Kávét esetleg kaphatunk e, kérdi Bélus, mer a Janinak jót tesz a szeme végett a kávé. Kávét lefőzöd szorgalmasan, reménykedve pislogsz az órára hogy talán még ma elkezdik a munkát. Oldalra nézel, és majdnem leáll a szíved, mert Jani ott áll pont három centire tőled, és halkan felteszi a kérdést? Főnök, hol van itt a legközelebb kocsma? Felsóhajtasz, és megpróbálod lelki szemeiddel elképzelni milyen lenne a nappali burkolat nélkül? Csak úgy a beton magában...vagy lehet még utólag valahogy döngölt földet prezentálni ide. Esetleg veszel a diegoban pár négyzetméter szőnyeget, oszt jóvanazúgy. Ehelyett Janit átkíséred a kisboltba, megígéred hogy ott is lesz pia, neked meg úgyis menni kell kenyérért (tekintsük erre az időszakra normál időszakként, ez még a 2020-as nagy karantén előtt volt, mikor is szabadon kószálhatott mindenki fia borja boltba, amikor csak akart) meghívod egy kőműves actimelre, szabadkozik hogy csak a szeme végett iszik, mert úgy jobban lát diagonálba, érti Főnök ugye? Érted hát, mindent értesz, kivéve hogy miért nem tanultál inkább hidegburkolónak annak idején........... Heppiend nincs, egész pontosan 3,5 hónap alatt elkészült csóri hősünk nappalija, kisebb nagyobb megszakításokkal, izgalmakkal teli hétköznapokkal, bővülő szókinccsel...

Fotó forrása: www.kecskefészek.hu