Tucatnyi befejezetlen bejegyzésem van, sokszor fordul elő, hogy megindít egy gondolat, aztán valahogy feledésbe merül, vagy úgy érzem nem tudom maximálisan kiaknázni, így befejezetlen marad az erről szóló írás. Most azonban napok óta körbebombázott ez a gondolat, így gondoltam klaviatúrát ragadok, és legjegyzem.

Ami napok óta foglalkoztat, az nem más mint a női versengés. Sokszor gondolkozom azon, mi lehet a női fikázásnak a mozgatórugója, és végül mindig arra jutok, hogy a versengés. Vajon ezt mélyen bekódolva kaptuk? Ez egy kitörölhetetlen genetikai szintű dolog, vagy annyira mélyen elültették gyerekkorban bennünk, hogy képtelenek vagyunk letenni ezt a csomagot? Én próbálom már elengedni egy ideje azt, hogy rosszul érezzem magam attól, ha azt látom más jobb, szebb,vékonyabb, izmosabb, sikeresebb stb......De sokat gondolkoztam/gondolkozok ezen hogy vajon ez honnan jön. Azt hiszem nagyban függ attól, hogy mit kapunk gyerekkorunkban. Sokan megingathatatlan önbizalommal mennek neki az életnek, mert komolya kis önbizalom csomagot kapnak gyerekként, míg mások azt érzik soha, semmiben sem lesznek jók. Mindenki másban látja a boldogulást. Van aki azt a fajta útmutatást kapja már gyerekkorában, hogy a legfontosabb az, hogy szépnek kell lenni, hisz úgy lesz sikeres, ezért egész életében ez játssza a központi szerepet, ekörül forog az élete ny része.. Van aki azt az útmutatást kapja, hogy a tanulás a legfontosabb, van akit a sport felé irányítanak. Talán még ezek a döntések a legkevésbé károsak. Ami igazán rombolóan hat szerintem, amikor egyszerre több az elvárás, ha nem leszel szép és okos, és csinos és sportos, és házias és ügyes, nem kellesz senkinek. Az a bizonyos varázsmondat igaz? Az már egy másik sztori tárgyát képezi, hogy a saját boldogságunk nem függhet mástól, és ha nincsen elég önmagunkba vetett hit, és nem szeretjük magunkat eléggé, állhat mellénk Brad Pitt, vagy Tom Hardy is az oltár előtt, igazán boldogok sosem leszünk. A későbbiek során meg, mikor már anyaként is helyt kell állni egyszerre hatezer helyen, még az sem egy elhanyagolható szempont, hogy mi leszünk a követendő példa (adott esetben) a lányunk előtt. Vagy pont,hogy az ellenkezőjét próbálja majd annak tenni, amiket tőlünk látott, és tapasztalt. Aztán vagy sikerül vagy nem...............ez is egy jó nehéz batyu. Bármennyire is fogadkozunk, hogy mi aztán biztos nem így, hanem majd úgy, mégis sokszor köszön vissza anyánk mondata a szánkból.

Nehéz, nagyon nagyon nehéz belátni, hogy a legtöbb esetben, amikor negatív kritika ér minket, az nem nekünk szól. Hanem saját magának szánja, az akitől kapjuk. A saját frusztráltságát vetíti ki, miután mi tükröt tartunk azzal szemben, amit ő saját gyengeségének, és hátrányának érez. 

Van egy kocka, amibe belesűríti mindenki az életről való elképzelését. Ebben a kockában szerepel a kinézetről való elképzelése, az iskolai végzettség, a nyelvtudás, munkahely, zenei ízlés stb.....Ezen a kockán kívül élni rettenetesen nehéz. Aki a kockán kívül él,és, máshogy mint a kockalakók az nagyon szenvedhet. Attól, hogy a kockalakók sose fogadják el őt. Folyton folyvást szterotípiákat húznak arra, aki máshogy él mint ők. Jó ezen a kockán kívül élni, de néha nagyon nehéz............nehéz elfogadni hogy te más vagy, sokan emiatt nagyon kedvelnek, de sokan tudnak utálni és kategorizálni emiatt. Megérteni és megtalálni önmagad a kockán kívül könnyebb, ha sokan vannak mögötted, akik támogatnak elfogadnak, és így szeretnek minden hülye kis nyűgöddel és hákliddal együtt Ezért (is) nagyon fontosak a barátok, mert ők nem azért szeretnek, és kedvelnek mert muszáj. Nem köt össze velük semmiféle vérszövetség, mégis szoros a kötelék, néha még szorosabb is mint a családdal.. Néha hosszú az út mire megtalálod őket, de ha megtaláltad őket, vigyázz rájuk nagyon, mert kincset érnek!! Sokkal tartalmasabb az út velük együtt, néha keserves sírások kíséri a közös utat, sok sok nevetés, hatalmas bulik, ó igen, a kockán kívül élet nagy bulikkal van fűszerezve.

Van e bármiféle konzekvencia itt a végén? Nincs...........csak szeresd magad nagyon nagyon, mert ez a legfontosabb. Vigyázz a barátaidra akik támogatnak, és légy hálás nekik azért hogy az életed részévé váltak.