Az van, hogy minden normális ember igyekszik fiatal, leginkább 20-as évei elején megcsinálni a jogsit, azaz vezetői engedélyhez jutni. De aki ismer, tudja hogy én sose voltam normális:) Ha meg olyan családban nősz fel, ahol senki nem vezet, ott még kevésbé érzed szükségét hogy ide oda gurulj. A bkv-zás is egészen jó megoldás, volt, úgy pár évvel ezelőttig. Nem tudom jártatok e mostanában pesti metró aluljáróban, hát minden jó érzésű ember sugárban hányja össze magát attól amit ott lát/érez. Szóval igaz hogy bárhova eljutsz metróval, és busszal és bármivel, de azért jóval kényelmesebb és gyorsabb megoldás még mindig autóval közlekedni. Főleg ha olyan helyen laksz, ahol A-ból B-be 50-75 perc alatt jutsz el, úgy hogy A-B az összesen 5 km, mert a távolsági busz sajnos nem arról híros, hogy öt percenkét jár. De mondok jobbat, szerintem akik a menetrendeket írják (én legalábbis így képzelem) ülnek egy mahagóni íróasztal mögött, és pár babszemmel játsszák le, hogy melyik busz hol álljon meg, és mikor. Én pl egy 6-7 km-es távolságot a munkahelyemtől az otthonomig, pontosan 45-50 perc alatt tudom megtenni, amennyiben a környezetkímélő megoldást választom, és felficcenek a buszra. Leszállok az egyik buszról, egy olyan megállóba, ahol semmi, értsd semmi sincs, tehát esőben ázol, nyáron leégsz, télen a fejedre esik a hó. Ott ha szerencsém van, márismingyá jön a busz, oszt go home, onnan már csak 10 perc busz, 5 perc séta és otthon is vagyok. Ha nem volt bérletem, ez a hadművelet már 600 Ft-ból meg is van. Éljen a környezetvédelem és a gyorsaság:)
Na de vissza a kezdetekhez. Van én nekem egy irtó rendes férjem, aki hoz visz évek óta, töretlenül, kitartóan. Van egy nővérem, aki úgyszintén rengeteget vitt ide oda, sose tudok elég hálás lenni nekik ezért... (ők meg sose felejtik el, mennyit hurcoltak A-ból B-be:) Vannak és voltak nagyon jó fej kollégáim,akik mindig szívesen elvisznek, ide vagy oda ha egyfelé visz az utunk. De lényegesen kényelmesebb megoldás lenne, ha végre önjáró lehetnék. Miután végre dűlőre jutottam ezügyben, nekivágtam, irány az autósiskola. Beiratkoztam, lelkesen elvégeztem a bejárós kresz tanfolyamot, nyári meleg napokon ugyan be be szunyókáltam órán, de gyorsan eltelt az a pár nap. Kresz tanfolyam vége, be is jelentettek vizsgára. Nos, ez (is) igen fájdalmas pont volt, próbálok kicsit ködösen fogalmazni, maradjunk annyiban hogy nehezen sikerült megugrani a kresz vizsgát. A számomra lényegtelen információkat képtelen volt befogadni az agyam, ilyenekre gondolok pl hogy segédmotoros kerékpárral mennyivel lehet lakott területen kívül közlekedni? Gyalogosok zárt csoportja az út melyik szélén közlekedhet? Hát anyádba leginkább, de semmiképp se az út szélén.......Mi a funkciója az elektronikus menetdinamikai rendszernek (még egy anyád...én se kérdezgetlek a legújabb pirosítókról kisköcsög...)
Maradjunk annyiban, hogy nehezen ugyan, de sikerült megugrani a feladatot, büszkén feszítő mellkassal behúztam ezt is. Jöhet a vezetés. Na most meg ezzel az van, hogy rutinvizsga már nincs ugyebár, szóval egy két tanpályás kuplunggal való csurdogálás után kiszórják a fehérnépet a PESTI FORGALOMBA. Na ezzel meg az van, hogy rengeteg olyan agyfogykos van a forgalomban, akik az ecserin lőtték a jogsijukat Aztán vannak ugye azok akiknél nem működik az irányjelző abból kifolyólag, hogy bizonyos márkájú autókban ez nem gyári felszereltség, tehát hogy is működne ha nincs is.........olvastam az idegbajosokról egyszer egy érdekes szösszenetet. A könyv szerint ha jól emlékszem ezt agylebenyi deficitnek hívják, ami azt takarja nagyjából, hogy a delikvenst kiskorában nem szerették eléggé, ebből kifolyólag olyan negatív változások álltak be az agyában, amitől másodperceken belül olyan csillapíthatatlan düh tör ki rajta, Ilyenkor semmi más nem használ, mint a mély egyetértés a sértettséggel kapcsolatban amit érez. Na ki a bánat reagál jól ha minden ok nélkül támad neki valaki az utakon.
Nekem konkrétan eleve volt 5-6 szívmegállásom,3 lábon kihordott infarktusom, és 12 ritmuszavarom, mire megszoktam ezt a sok kedves embert aki előzékenyen nyomja a dudát a pirosnál mögöttem, ha nem sikerül elsőre elindulni. Márpedig ha mazsola vagy és nem vezettél előtte, nem mindig fog elsőre menni, de a hiba nem a Te készülékedben/járművedben van.Aztán ott vannak azok az eszméletlen szűk kétirányú utcák, ahol végig parkolnak az autók kétoldalt, szóval halált megvető bátorsággal kell 20-al szlalomozni közöttük. Az oktatóm egy végtelenül türelmes tisztelettudó kedves fazon. Onnan tudom hogy idegsokkot kapott tőlem, hogy nagyon,de nagyon vakarja a fejét. Eljutottunk végre az első forgalmi vizsgáig, mindenki életét megkíméltem, azonban egy emelkedő és a figyelmetlenségem kifogott rajtam. Sebaj, majd a következő, gondoltam naivan. A következőn is elvéreztem.......egy banális hülyeségen. Nem baj, nem adjuk fel, nem én vagyok az első, és nem is az utolsó földlakó, aki többször fut neki. Addig meg marad a korlátlan italfogyasztás a bulikon:)
