Holnap május elseje, de nem a megszokott módon. Nem lesz majális, se sült kolbász, de még körhinta sem lesz, a vattacukrot és a kakasos nyalókát ne is emlegessem.... Mi lesz pl Ginoval és családjával?:( Egy egész teljes napon át zárva lesz minden. 24 óra without bót.
Éppen ezért én is, akár a többi embertársam egy jól megtömött hipermarketben mulattam a délutánt. Olyan sorok álltak a kasszánál mintha a fenyő ünnepéhez lennénk közel, és nem egy egynapos ünnep állna előttünk. Na de mélyen hallgatok, hisz én is a tömeg részét képeztem:)
Ahogy a kasszánál állva oldalra benéztem, megláttam a hűtőpultban a dermedt pudingok tekintetei között egy csomag csóri szeletelt fél kilós sertéskarajt. Na ott és akkor, úgy kitört a röhögés belőlem, hogy alig bírtam abbahagyni. A hipermarket amúgy is tömve volt kétségbeesett és feláldozható férfiakkal, akiket asszonyaik a vírus karmai közé küldtek vásárolni a hiper mezéjére. Ezért lelki szemeim és inkább füleim előtt meg is jelent az alábbi képzeletbeli, ámde abszolút életszerű beszélgetés.
Hősünk, Lajos fél órája headsettel a fülén szaladgál a bótba, percek óta az otthoni hűtőben gyöngyöző hideg sörről álmodozik,és békésen áll a kasszánál a 1,5 km-es sor végén a púposra pakolt bevásárlókocsival. Mari a fülében forródróton nyomja a rizsát. Lajos fátyolos tekintettel szkenneli a huszonéves miniszoknyás versenyzőt a szomszéd kassszasorban, majd rezignáltan válaszolgat Marinak:
-Igen, mondtam már hogy vettem lisztet, de otthon is van még a garázsban vagy 20 kg. Igen, megvettem a gyereknek is a túró rudit, nem, nem volt pöttyös csak kockás, figyelj, örüljön a kurvakölke hogy egyáltalán vettem valamit....bezzeg a mi időnkbe............igen vettem paradicsomot is. Megvettem a 150 liter virágföldet is, gondolom ezt is elbaszod mint a tavalyi muskátlikat. Vettem igen, kenyeret is három kilót. Amúgy mi az istennek kell három kiló kenyér? Persze, volt morzsolt csemegekukorica is, igen a cukormenteset vettem a diétádhoz ami amúgy sosem sikerül, de én nem szólok bele, csak halkan megjegyeztem, ennéd inkább a sült császárt velem este. Igen, azt is vettem, szalonnát. A héliadéből nem volt csak éjszakai krém, de úgy voltam vele, hogy az arcod úgyse tudja milyen napszak van, jó lesz az nappalra is nem,? Megvettem a karajt is igen. Mi az hogy milyen karajt? A sertéskarajt.........nem, azt mondtad karaj kell, szó nem volt semmilyen kurva szűzérméről. Az hús egyáltalán????...............Mari a vonal túloldalán 5000 decibellel üvölt bele.....mondtam Lajos hogy SZŰZÉRME KELL. Nem karaj. Nem igaz hogy ennyit sem lehet rádbízni ,most komolyan..........Nem Mari, azt mondtad karaj kell, én erre határozottan emlékszem. De tudod mit, itt rohangálok egy órája fel alá minden szart megvenni, pont leszarom a kurva szűzérmédet úgy ahogy van. Meg a karajt is.
Lajosunk egy jól irányzott, ámde igen mozdulattal beveri a tálcás karajt a hűtőpultba a pudingok alá. Aztán közli Marival, hogy ő ma NEM biztos hogy hazamegy, inkább átmegy a haverokhoz iszik egy sört az utcán tartva a 1,5 méter távolságot, és amúgy is tele van a töke Marival is, és a karanténnal meg a bevásárlással is.. Mari nem tudja mikor kell csendbe maradni, így hát felteszi a kérdést: és addig a mirelit cucc ott olvad majd a csomagtartódban?. Hát így esett, hogy egy fél kilós karaj ott landolt a somlói galuska és a gesztenyepüré között..Mari meg magányos lesz ma este............
