Sose csíptem azokat a zenéket, és azokat a srácokat, amik és akik lányok millióit vonzották. Mivel ezt nem is sikerült sosem kinőnöm, azt hiszem ez már így marad örökké:) Ezért az én fantáziám sokkal jobban megmozgatja egy patent kis fesztivál, mint egy bekkstrít bekóllrájt sok év után újra a színpadon.

Vannak ezek a jó kis nyári fesztiválok, amit szívem szerint végigbuliznék. Vannak azonban korlátaim, az éves szabadság, az éves fesztiválbüdzsé, és azért a gyerekeim sem díjaznák túlzottan, ha anya végigtombolná a nyarat. Ez az ugar fesztivál már egy két éve bizergálta a fantáziám, de szabadság híján tavaly is kimaradt az életemből. Van egyfajta életérzése ezeknek a fesztiváloknak. Kezdődött a Sziget fesztivállal, ami anno ugye diáksziget néven futott. A jó öreg 500 Ft-os nyakbaakasztós jegy. Két színpaddal, kicsit más érzéssel mint ahová most nőtte ki magát. Azon azért jót szoktam mosolyogni, hogy akik anno fintorogtak a szigetre, ma büszkén feszítő mellkassal járnak ki.

Na de vissza az eredeti témához. Fesztiválra járni határozottan jó érzés. A Hello Ugar (régi nevén woodstock az ugaron) Pásztor Annáék (Anna&the Barbies) fantasztikus találmánya. Egy fesztivál a szabadság határtalan érzésével semmivel össze nem hasonlítható. Akkor is ha nincs egy nap legalább 8 zenekar akikért rajongsz. Kicsit olyan mintha külföldön lennél. Nem sietsz sehova, reggel ráérsz felkelni, és senkit se érdekel milyen ruhában vagy, és honnan jöttél, kit szeretsz, és kit nem. Nem kell felkelned, nem kell sehova sietned, nem kell feszítened, egyébként meg mindenki nyakig poros:) Idén úgy alakult, hogy lebeszéltük hárman, hogy megnézzük ezt az ópusztaszeri őrületet. Az nekem extrém rosszul jött ki, hogy az indulás egybeesett a kisebbik csimotám táborból hazatérésével, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megyek. (azt hozzá kell tennem, hogy ha apa♥ és mama nem dobta volna be magát, akkor igencsak bajban lettem volna

Eljött az indulás napja, én felszerelkezve a kölcsönsátorral, kölcsönhálózsákkal, némi ruházattal, egy fél liter kávéval, egyéb alvási kellékkel, és némi élelemmel a hónom alatt kicsettegtem a kapuba, és elindultunk. Mondanám, hogy gyorsan leértünk, de ugye az M0-s az M0-s így pénteken a teljes szépségében. Mire leértünk én már egy hajszálnyira voltam attól hogy bepisiljek, (többször is vissza tudnék kanyarodni a tojtoj bejegyzéshez) de a parkoló a puszta kellős közepén volt, onnan 5 perc séta be az összes motyóval, á kizárt hogy én addig kibírjam. Maradt a mezei kétajtót összenyitós autós megoldás, egy laza 3 perces pipivel. Kipakoltunk, csomag átnézés (nem mondom meg hol volt a pia, hátha jövőre is bejön :) utána irány a sátorhely. Én előre leszögeztem, hogy 90%-ig biztos vagyok benne hogy képtelen leszek felállítani a sátrat, még ha három műszaki rajz és videó is van hozzá.Na de ha olyan csajokkal mész, akiknél van spárga, csipesz, elemes égősor,szemeteszsák olló,és minden túléléshez szükséges cucc, nem érhet meglepetés. Ráadásul született női Bear Gryllsek, így kettő perc alatt olyan erdei kézmosót rittyentettek össze hogy beszarsz:

Very durva nem? Langyos kézmosóvízzel feltöltve jó szolgálatot tesz egy homokos területen, főleg ha 20 méteres körzetben gyakorolod a guggolást (nem mint edzésgyakorlat, sokkal inkább mint testi szükséglet)

Következő harci feladat, sátorfelállítás. Itt kiderült, hogy nagyjából annyi megy nekem hogy szépen kérjek kölcsön pumpát :) maradjunk annyiban hogy a sátor nem miattam, de összeállt. A szúnyogok itt sem kíméltek (aki ilyen helyre megy, semmiképp se vigyen magával mindenfajta drága szúnyogriasztót, lóf@szt sem ér, inkább tegyél be két fecskét meg egy denevért, azzal szerintem többre mész) vittünk pár füstölőt, azok legalább jó illatúak voltak, és kicsit távol is tartották a vérszívókat.

Indulás terepszemlére. Arra kb öt percen belül rájöttünk hogy bajban leszünk a toi toi budik miatt, de az erdő közelsége nyugtatólag hat a női nemre ha teli a hólyag. (azt mondtam már előzőleg hogy állandóan tele) Nem volt őrületes tömeg, aminek mi nagyon örültünk, arra viszonylag gyorsan rájöttünk hogy estére muszáj lesz zárt cipőre váltani, mert úgy fogunk kinézni mint a napok óta fürdetlen homelessek. Első délután rögtön egy jó kis tóparti akusztikot néztünk meg, aztán felmértük a gasztrokínálatot. Nekem végre befutott a várva várt telefon, gyermek épségben hazatért, és telefonon beszámolót tartott, eközben ez a látvány fogadott: Sajnos csak a lekicsinyített, megszabdalt képet engedi feltölteni, de azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfűzni....Az esti főnkoncert Vad Fruttik,ami brutál jó volt, egy baj volt vele, rajtunk kívül még 7849 szúnyog volt kíváncsi:) Fruttik után Belga, azt hiszem őket sem kell senkinek bemutatni. Parno Graszt---->némi mezítlábas őrjöngéssel. A koncertek után hipszter diszkó volt, aki bírta, akár hajnali négyig is nyomta. Mi nem bírtuk:) Aludni se mondjuk, mert a színpad elég közel volt a sátorhelyhez, és ágypuhasághoz szokott nem túl ifjonc testünk elég rosszul tűrte a zajt, és az erdei talajt.Reggeli tusolás, egy cirka 30 perces várakozás, kb hideg vizes zuhany, gyors felébredés, kávékávé azonnal kell egy kv. Gyanús volt hogy üres a pult, a kávégép elromlott. Előző napi hideg kávé életmentő tud lenni ilyen esetekben, még akkor is ha orrán száján dől a törött kupakból a koffein.

Azért volt bennem/bennünk jó pár kérdés azzal kapcsolatban, hogy hol töltünk telefont, lesz e ivóvíz, van e bolt, tudunk e mindent venni ami kell. Hát az van, hogy 40 fölött má a nők nagy része eléggé ragaszkodik a jól megszokott kis komfortjához, és ezek a helyzetek kicsit túlnyúlnak a hőn emlegetett komfortzónán, de nincs ezzel baj, sőt..... megvan a maga varázsa.Szóval reggel megfogtuk a csinnatos kis matyóterítőt (nem az enyém) kicsaptuk a túlélő csomagot, és megreggeliztünk a telefontöltős közösségi konyhának kialakított jurtában. Napközben próbáltunk aludni egyet, zéró sikerrel. Felfedeztünk viszont, hogy az egyik jurta az örömfaluban nem más, mint egy házasságkötő sátor, gyors döntés, itt ma frigyre lépünk hárman (nekem utólag esett hogy aznap volt Pride) Elsétáltunk, hogy kimondjuk hárman a boldogító igent. egyúttal elég komoly repertoárral gyarapodott a szexuális szókincsünk, én azt hittem viszonylag képben vagyok, de kiderült hogy nem...........rengeteg szép színes zászló volt a jurtán, mindegyik más és más szexuális beállítottságot képviselt. Miután kimondtuk a boldogító igent, és egy szép színes lufigyűrűvel gazdagodtunk, elmentünk hogy esküvői torta helyett egy palacsintát együnk. Kikértük a szívecskés palacsintát (itt nagyon sok csúnya dolgot tudnék írni ezzel kapcsolatban, de megtartom magamnak) majd begyújtottuk a romantikus füstölőket (gyertya helyett)

fullromivazz........

Utolsó este, 30Y, és Annáék, ezt azt hiszem nem is kell túlragozni. Némi vitát képezett ugyan, ki vigye haza a dobost (illetve a keresztnevét illetően is volt némi összetűzés, és igen, nem nekem volt igazam :D)

Mire volt jó ez a két nap? Aludni pihenni semmiképp....feltöltődni, és nagyon sokat röhögni annál inkább. Kicsit kiszakadni a mókuskerékből, és megtapasztalni hogy van élet a pusztán is, nem is akármilyen:)

Nem beszélve arról, hogy világmegváltó gondolataink is támadtak, egy forradalmi felfedezéssel kapcsolatban ami nők ezreit mentené meg bizonyos helyzetekben, és ennek a promotálását a jövő évi ugarra tervezzük. Köszi Ugar, köszi A&TTB, és köszi csajok:)