Ha történelmi statisztikát gyártanánk arra vonatkozóan, hogy melyik században voltak a nők a legelfoglaltabbak, azt hiszem 21-ik századi nők kiugróan magasan végeznének. Talán most vagyunk a legszabadabbak, és legláncoltabbak egyben. A leláncolást természetesen nem szó szerint értem. Az elképesztően sok időt, amit munkába járással, munkával, saját magunk, és a környezetünk életben tartásával töltünk. Azt nem tudhatjuk hogyan és milyen tempóban fejlődik tovább a technika, lehet hogy később minden még ennél is könnyebb és gyorsabb lesz. Én például nagyon díjaznék egy olyan gépet, amibe beugrok, és mondjuk fél óra múlva kiugranék frissen mosott, beszárított hajjal, patika szépre lakozott körmökkel, ha még a gyantával is fel lehetne tölteni a gépet, nos hejjjj...nem is fokozom....

Mindenesetre segítségünkre van jó pár hasznos eszköz, a fürdőszobában, a konyhában, a garázsban, az udvaron, a táskánkban, és még sorolhatnám hosszan.

Én megpróbálom kiemelni a legfontosabb, szívünkhöz legközelebb álló jóbarátokat, persze általánosítani nem lehet, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek mások az igényei,más az időbeosztása,máshogy éli az életét stb.....

Kezdjük a háztartáson belüli jóbarátainkkal, tehát a HTB-kel:

Háztartáson belüli bff-ek:

A porszívó, határozottan jobb fej mint az elődje, a cirokseprű. Gyorsabb, sokkal inkább high tech cucc, mind működését, mind kinézetét együttvéve. Egy komplett összetört étkészletet, és egy fél legokészletet is felszippant ha úgy adódik. A sorban szorosan követi őt a mosógép. (el tudja e képzelni bárki manapság, hogy a mosókonyhába száműzve egy teknőbe sikamikálja a több napja ultrában ázó textilt??  Tetemes mennyiségű ruhát tud felhalmozni egy többtagú család, így a kis 1400-as fordulatszámon pörgő centrifugális erő komoly segítséget nyújt minden ember életében, aki egynél több alkalommal nem húz fel egy zoknit. Sokan szeretik a család összes ruháját kivasalni (szerintem a nők mai legnagyobb ellensége a ráncok után a vasaló), Én azt gondolom hogy igazán kitalálhatnának már erre egy sokkal humánusabb eljárást, teljesen érthetetlen számomra, miért kéne egy darab forró (ma már nem tüzes vassal, de akkor is na...) teflonos izével egy szörfdeszka mellett állva órákon keresztül toszogatni a mosott ruhákat (???)

Szárítógép, o, yeah, lassan egy éve vagyok mi ketten egy túlfűtött, ámde nyilvánosan felvállalt kapcsolatban. Komoly érzelmek fűznek hozzá, nem igazán tudom mihez kezdenék már nélküle. Vannak olyan esetek amikor különösen jól jön, pl amikor az elsőszülött péntek este fél 9-kor közli, hogy egy mikrogrammnyi tiszta ruhája sincs a másnapi focimeccsre, és ez a kis drága, édes csendesen zúgó masina két óra múlva meleg, száraz és illatos ruhát prezentál.....nos ide nem is fűzök semmit, mert kizárólag perverz gondolatok jutnak az eszembe.

Mosogatógép (csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy nő találta fel) ez sem igényel komolyabb magyarázatot, koszos tányér be, tiszta ki, nem is magyaráznám túl a dolgot. 

Kávéfőző: kávét hosszú hosszú évszázadok óta fogyasztunk, minden normális ember így ébred fel, szem kinyit, kávé lefőz, rendszer feláll. Aki nem, az pszichopata, csak mondom...vagy sorozatgyilkos.Vagy skizofrén...nem folytatom, mindenesetre óvakodj attól aki nem kávézik!

Én most így hirtelenjében zárnám is a sort, és nyitnám is a következőt. a háztartáson kívüli BFF-ekkel, tehát a HTK-kal.

Vannak ezek a fapados alapfelszerelések ugye, amik azért kisebb, illetve komolyabb mennyiségben megtalálhatók minden nő fegyvertárában.

Harisnya, ez a szerény kis nejlondarab azért eléggé többfunkciós, (ha másra nem, hát bankot rabolni, nagymamának málnaszörpöt csöpögtetni (remélhetőleg nem a régi harin szűri át mammer a szörpikét) .....de az alváz védelmére is kiválóan szolgál, miután bizonyos mértékben megzuhan a hőmérséklet, és mégis szoknyába tipegnénk) Kiválóan alkalmazható férfiegyedek figyelmének felkeltésre is, persze ez csak akkor érvényes, ha érdeklődést tanúsítanak a női nem irányába, ha nem hát.....fölösleges volt azt a sok műszálat felcibálni reggel. Az biztosan állíthatom, hogy a harisnya komoly figyelemfelkeltő eszköz. Nem úgy mint az undi zoknis kishúga, ami vágyölő néven is fut néhol. Fontos megemlíteném az alakformáló fehérneműt, ezt ugye Bridget Jones óta tudjuk, jó ha van egy tuti darabod a fiók mélyén. Push up gatya, nos isten áldja a feltalálóját, 5-10 miatyánkot simán megér. 

Sminkcuccok, krémek,korrektor, műszempillák és stb. Minden egyes optikai tuningos cuccot ide sorolnék.. Hajlakk, Bb krém, kollagénes krém, szemfestékek,szempillaspirál, szemhéjtus, stb.

A rúzs. Nos életmentő lehet, azt mondjuk nem fedném fel, én mikor használom, ez legyen az én kis mocskos titkom:)

Száraz sampon: a pillanat amikor este hullafáradtan állsz a tükör előtt, és érzed hogy egy másodperc választ el attól, hogy elaludj állva, akkor jön ő, a megmentőd. Pár fújás a hajtövekre, akár Marty McFly, visszarepít két napot az időben. (vagy akár előre, mintha már megmostad volna)

Hajgumi, jó ha van minimum kettő a táskádba, a hajadat is, és mindent is össze lehet fogni szélvihar esetén

 Micellás smiklemosó, ez pl totál többfunkciós, mert miután kiöntötted a picsába a csapba ami benne van, tölthetsz bele vodkát, vagy pálinkát, és beviheted különböző fesztiválokra, mert a kutya se veszi el tőled a sminklemosót....

A hétvégén futóversenyen voltam, ahol rég nem látott emberekkel is találkoztam. Mivel váltófutás volt, így elég sok időnk volt beszélgetni amíg a többiek futottak. Megesik,hogy egészen keveset beszélünk valamiről, mégis gondolatébresztő az a pár mondat is.

Épp ezért nagyon szöget ütött a fejemben, mikor is a mostanában iszonyú divatos énidőről is beszéltünk. Na de mit is jelent ez pontosan?

"Az önmagunkra fordított idő, amikor bármit csinálhatunk, ami számunkra örömet jelent, feltölt vagy a személyes fejlődésünket szolgálja. Ilyenkor magadért teszel, nem a családodért, barátaidért és másokért. Illetve nagyon fontos, hogy ez idő alatt nem jelenik a munkavégzés se." Így határozza meg ezt a fogalmat a Magyar CoachSzemle oldal.

Mikor erről beszéltünk, felmerült az is, hogy igen ám, de mi van a környezeteddel? Mi van a családdal? Egyre másra történnek olyan dolgok a világban, kis hazánkban, mikor is kiderül, hogy gyakorlatilag idegenként élnek/éltek egymás mellett az emberek. Nem mindig olvasok híreket, sőt igyekszem kerülni a számomra szívszorító sztorikat. De van, hogy elkerülhetetlen, mert valamilyen formában érintettek vagyunk. Hányszor halljuk azt a bizonyos mondatot, hogy nem gondoltam volna róla.........olyan szépen éltek....nem gondoltam valaha, hogy tényleg megteszi.....nem gondoltam volna róla, hogy egyszer tényleg lelép. Nem gondolta volna róla senki, hogy kiirtja az egész családját.  Felmerül ilyenkor a kérdés, ismerte őt valaki igazán? Tele volt vajon kérdéssekkel és fájdalommal, nem volt kivel megosztania? Miért nem? Senki se hallgatta meg? Senki nem vette észre hogy mennyire felemészti őt valami? Valahogy azzal, hogy felgyorsult a világ, és rengeteg inger éri az embereket napi szinten, kezd megszűnni az igazi kommunikáció is nem? Kevesen beszélnek a problémáikról. Nem is igazán biztos, hogy valóban kíváncsi valaki az őszinte és hosszú válaszára, mikor felteszi a kérdést, hogy vagy? Nem is igazán trendi szarul lenni. Vagyis nincs középút, én ezt érzem. Vagy sugározz nagyon, és legyél tökéletes. Vagy esetleg nagyon beteg, mert akkor lehet sajnálni. De a kettő közötti űrt valahogy elszippantotta valami mostanában. Nincs középszerű állapot. Ne legyél se frusztrált, se boldogtalan, de ha az vagy, tartsd meg magadnak, senki nem kíváncsi a szomorú sztorira, csak a happy endre. (de nem lehet mindenki Hepi Endre, na jó, ez jó szar volt...........)

És akkor felmerül újra a kérdés. Énidő. Jogos e az énidő? Van e valami pontos meghatározása ennek? Elég egy gyertyafényes habfürdő is este? Vagy mindenképp el kell menni messzire, és vissza se jönni jó sokáig? Ez az ami igazán nehéz....és nem lehet általánosítani. Nekünk saját magunknak kell meghúzni ezeket a határokat, és nekünk kell figyelni azokra akik körülvesznek minket. A családunkra, és a barátainkra. Amíg tudunk, és amíg megnyílnak nekünk. Feltölteni egymást, figyelve magunkra is, de rájuk is. Amíg megtehetjük, amíg velünk vannak.

Múlt héten végigpörgettem a hírfolyamot instagramon. Vannak olyan csoportok, és felületek, ahol azért vagyok fent mert sokkal szórakoztatóbbnak tartom mint egy búvárlapot, női újságot. Bár tisztelet a kivételnek, van aki valóban motiválóan hat a nőkre, de valljuk be, ez elenyésző százalék a kedvenceimhez képest.

Találtam egy posztot, amin erősen fennakadtam..............nem nevezném nevén a "celeb" hölgyet, de egy hasonlóan tehetséges barátnőjével tettek ki egy szénné fotoshoppolt képet, valami olyasmi szöveggel, hogy nagyon fáradt, de ez biztos látszik a fején (nem, nem látszott, mert 600x-os szépítő szűrő volt rátéve) Éééééés, na ezt figyeld, az volt a poszt lényege hogy megköszönte a barinőnek, hogy rávette hogy elmenjen körmöshöz, mer aaaaaaannyira, de aaaaaannyira nagyon durván elhagyta magát mostanában. Beszarsz...........szóval ez volt a poszt lényege, hogy milyen büszke rá, hogy elment körmöshöz így délelőtt 10 óra magasságában. De amúgy már kicsit pihent (asszem pár hónapos a gyereke), sőt igazából előző nap ki sem szálltak az ágyból Egy perc néma csenddel adózzunk az új szép körömnek, aztán elmondom mi ezzel a bajom. Az a bajom, hogy rengeteg nő követendő példának tartja ezeket a nőket, és hozzájuk mérik magukat. Amitől aztán totál depresszióba esnek, mert azt hiszik ők ehhez képest kis szürke egerek. Mert egy hétköznapi nő baszod nem megy el alapvetően 10 órakor körmöshöz, majd ebédelni a BFF-el a legmencibb helyre, hanem dolgozik. Vagy otthon lakást sikál, vagy a kakás pelenkát cseréli. Majd mikor fellélegzik egy pár percre és felhesszel az instára, meglátja Missperfettót, végignéz magán, és besír. Mert a posztok azért alapvetően úgy szólnak, hogy ez egy tök véletlenül elkapott jó pillanat, minden fajta beállítás, szűrő és egyéb nélkül A tökéletes életből kiragadott pillanat. De ilyen nincs szerintem, vagy ha van hát nagyon ritka. Előtte pár hónappal volt egy másik poszt, szintén instán, ahol egy modell feltette a fotóját két héttel szülés után. Egy kimondottan vékony nőről beszélek, aki szülés után is vékony volt, mégis úgy szétretusált a a fotóját, hogy üvöltött róla a csalás. Ezt többen meg is jegyezték, szemmel látható volt, ahogyan szétcsúszott az egész háttér, természetesen tagadta, majd törölte is később a posztot. Miért?? De tényleg miért törekszik mindenki ennyire elkeseredetten az ezer százalékra? Én nem azt mondom hogy csumpi hajjal csattogjon mindenki az utcán otthonkában. De könyörgöm ne ez legyen a mérce. Ez egy ferde hamis, és hazug tükör. Aki hétköznapi életet él, az képtelen felvenni a ritmust ezzel az életformával. Ami nem is baj úgy gondolom. De aki képtelen ezt belátni, és kellően szeretni magát ahhoz, hogy leszarja ezt, az biza nagyon nagy bajban lesz.

És mi a végső következtetést? Nincs. De, tudod mit van.............Az van szívem, hogy Te, igen Te vagy a hős. Mert elvitted a húgod suliba mikor nyolcadikos voltál, minden reggel. Te, és nem a bébiszitter. Te, aki felkelsz minden reggel hatkor és bemész dolgozni, és néha lófaszt se alszol, és stresszelsz minden szaron, amit elédfúj a szél. Te, aki 626-szor keltél fel az éjjel gyerekhez.Te, és nem a bébiszitter, és nem a bejárónő Te, aki hazamész meló után, és még nekiállsz hatezer dolognak. Te, aki egész nap rohansz, és viszed a gyerekedet A-ból B-be. Te, aki még otthon a meló után is melózol, egyet a laptopon, egyet meg a konyhában. Szóval kukába azzal a hazug tükörrel, amiben a kamuvilágot látod, és kérlek hogy szeresd magad nagyon nagyon!! Mert igenis értékes vagy.

És a végére egy hatalmas nagy kedvencem Celeste Barber, aki kellő iróniával kezeli ezeket a kamuposztokat, és totál lehetetlen beállításokat figuráz ki úgy, hogy beszarsz. Celeste for president.......

Túl vagyunk az első két iskolahét okozta megrázkódtatáson...........Megkezdődött a kelj már fel, gyere már reggelizni, menj már fogat mosni,vedd már fel, induljunk már, betetted már? Úszáscucc megvan? A tegnapi zsömlét kidobtad? A kulacsot eltetted? Aláírattad? Elkérted? Beadtad? Bevitted? Hazahoztad? Aláírjam? Kihegyezzem? Pulcsit hazahoztad? Nem? Hova az istenbe tetted? Pistike bezzeg mindent hazahoz...........
Tisztaságcsomag, váltócipő, új füzet, új ceruza, új táska, tolltartó, gyurma, vízfesték, postairon, vonalzó, körző, szótárfüzet, ceruzák, egész éves színházbérlet ára, új úszáscucc, új utcai cipő, (jól jönne egy növésben megállt új gyerek is) a sor végtelen. Gyerekek, és szülők türelme fogyóban (hogy Bödőcs Tibort idézzem a sütőrum fogy, de süti sosincs) Beindult megint az őrületes pörgés, ami egészen a következő szünetig tart.

Következő szünet......ma volt az első szülői értekezlet, melyen elsorolták az éves tanítás nélküli napokat . Ennek olyan csodás neve van, részemről valami komolyabb díjjal jutalmaznám azt aki ily csodás névvel illette meg ezt a napot. Grétsy László se mondhatta volna szebben. Nevelés nélküli munkanap, tanítás nélküli munkanap.Mert ugye ez azt jelenti hogy anya meg apa dolgozik, mer'hogy munkanap, de tanítás az meg nem lesz ugye. Senkit nem szeretnék megbántani, nem a tanárok ellen szól, a rendszer ellen vannak kifogásaim.

Előkaptam a naptárt, és beírtam a szüneteket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltam összeszámolni a 2019-es tanításmentes napokat. Mert hívhatjuk ezt bárhogy, bármilyen évszak okozta szünetnek, tanítás nélküli nap, nevelés nélküli nap, ez azt jelenti, hogy a kiskorú felügyelete aznapra minimum 1 db felnőttet igényel. Na szóval, gyorsan összeadtam (és nem mondom hogy egyet se hagytam ki, mert simán lehet hogy kimaradt pár nap), na most üljél le,hagyok egy kis időt (ha gondold tölts ki hozzá egy rövidet)

68 nap, összesen ennyi szünet van egy évben. Nem tudom kinek van összesen ennyi szabadsága egy évben, illetve milyen alternatívákat alkalmaznak a szülők (mi nagymamákat:), engem mindenesetre sokkolt a szám. Itt még ugye egy szót sem ejtettünk a fél napos tanításokról, és az egyéb ilyen olyan csipcsup félnapokról amiket szintén meg kell oldani. A kérdés nyilván költői, hiszen mindenki megoldja így vagy úgy, mindenesetre elgondolkodtató mennyire nem munka kompatibilis ez a szám..............

Mindenkinek kitartást kívánok az idei tanévre, hamarosan itt az őszi szünet:)

Történt minap, hogy olvastam egy bejegyzést arról, hogy mennyire zavaró hogy a fehér nyári ruha alatt átlátszik e a bugyi (vagy hogy Pákót idézzem a BUDZSI), ehhez társult pár komment, mely szerint a fehér nyári ruha alá KIZÁRÓLAG testszínű, azaz tök semleges alsóneműt célszerű felvenni. Na ezen én elgondolkoztam. Eleve nők tömegei fel sem vesznek olyan ruhát, ami csak egészen kicsit is átlátszó, vagy lukacsos, vagy bármilyen formában többet mutat. De vajon érdemes e takargatni ami nyilvánvalóan ott van?? Létezik e bármifajta kódex azzal kapcsolatosan, mit illik és mit nem, és kötelező a fehérhez a fehér? Van aki szerint pl egy fehér ruha alá kizárólag egy fekete tanga illik, főleg ha piros alfa romeó van a segged alatt, azaz a tangád alatt.

Na aztán máris itt jön a következő kérdés............a FAZON. Mert érted van aki komázza ha nagy, legyen szó textilről vagy bármiről, és nem igazán kedveli a spárgát a gatya alatt. Aztán legyen e varrás vagy ne? Lézervágott legyen, vagy hagyományos varrású?

Én most csak pár említésre méltó alapfazonnal törődnék ma este.

Normál bugyi

Kezdjük a hagyományos sima bugyival, normál varrás, komfortos fazon, nem egy randira való szerzemény, azonban vannak napok és vannak olyan esetek mikor többet nyújt mint bármi más. Mindenki szekrényében lapul belőle pár kiadás, még ha titkolja is. Elő a pamuttal csajok.

A mama bugyi

Nevét a viselőiről kapta, de voltak azért olyan időszakok az időszámításunk során,mikor is fiatal nők ezrei hordták, jobb híján.......Nos, ezzel azt hiszem már mindenki találkozott, és nem árulok el nagy titkot azzal ha elárulom, hogy a mai napig kapható. Idősebb korosztály számára kimondottan közkedvelt darab, panelek teraszán (is) fregolin lógva látható amint alákap a szél. Jómagam is birtokában vagyok egy ilyen fenséges darabnak, a 40-ik születésnapomra leptek meg vele (köszi Anikó:D)

(az a fekete csipke) Tanga

Piacra robbanásának kezdetét nem tudom pontosan meghatározni, ennek pontosan utána kéne járnom, mielőtt kiadom a bugyikódexet, ígérem pontosítok! Azt illetően, hogy szexy vagy sem, szintén vannak néha fellángoló parázs viták, ugyanis egy méretes fenék fölött villan ki a farmernaciból kivillanva pl, na az nem feltétlenül vágykeltő látvány (legalábbis nem mindenkinek) Azért látványt illetően ütős darab, amennyiben szerencsés testalkattal rendelkezünk, vagy legalábbis nagyon sokat dolgozunk ennek elérése érdekében, határozottan dögös tud lenni felvéve. Alfa Romeóba főleg, fehér ruha alá..... Hajrá Orsi:D Anyagát tekintve lehet lyra, pamut, csipke, számtalan variáció közül választhatunk.Komfortosságát illetően megoszlanak a vélemények, van aki szerint észrevétlen, van aki meghalna tőle ha egész nap ez lenne rajta, ízlések és pofonok..........

Francia

Ez szintén komoly vitákat szül, van aki szerint a mamafazonra hajaz, van aki a kevesebb néha több elvén jogosan gondolhatja hogy why not? Én azt gondolom ebből is tudnak ótvar ronda fazonokat készíteni, és léteznek kiemelkedően szép darabok. Nem mellesleg rengeteg nőnek áll jól...........én azt gondolom ő is simán befér egy randira.

A nagybetűs randibugyi

Minden kétséget kizáróan azzal a céllal készült, hogy könnyen hozzáférhető tegyen bizonyos testrészeket, bizonyos helyzetekben............Kimondottan előnyös a viselése erdei táborokba bokorban pisiléshez:) Anyagát tekintve ugye kit érdekel.......túl sokáig úgyse viseljük....További magyarázatra nem is szorul ez a kis lycra csoda, prózai szöveget sem tudok nagyon hozzá fűzni:)

Azért valamennyire utánaolvastam a témának, engem pl határozottan meglepett, hogy már az ötvenes években készültek merészebb darabok, méghozzá sztriptíztáncosok számára.Itt adózzunk egy perc néma csenddel Mary Quant részére, aki nem mást dobott a piacra, mint a miniszoknyát, de emellett tervezett még fehérneműket is."Szabadság a divatban" ez volt a a jeligéje.

Személyes kedvencem volt a Keleti pályaudvarnál egy üzlet, ahol a kedvenc eladómon folyton kismamacipő volt, köpeny, a rúzs és a smink mindig a helyén volt. Haja csodás tupírral összekontyolva. Amint beléptem, rögtön megismert, és innentől kezdve csak szűkíteni kellett a kört, mire is vágyik ifjú szívem, feszes seggem, és máris boldogan távoztam.

Summa summáron, különböző fazonok, különböző korú és alkatú lányokon, hölgyeken, asszonyokon, szerintem viseljen mindenki azt, ami neki kényelmes, és amiben jól érzi magát. Mások véleményével pedig továbbra se törődjetek:)

Végszónak még annyit hozzátennék, én őszintén hiányolom azokat az igazi retro üzleteket, ahová bement az ember jánya, és az eladó anélkül, hogy bármit is mondott volna a tanácstalan vevő, azonnal kirántott vagy 7 db szemrevaló kis alsóneműt

Ugyanakkor várom a hozzászólásokat főleg férfiaktól, mi "illik", és mi nem, mi tetszik, és mi nem?

Sose csíptem azokat a zenéket, és azokat a srácokat, amik és akik lányok millióit vonzották. Mivel ezt nem is sikerült sosem kinőnöm, azt hiszem ez már így marad örökké:) Ezért az én fantáziám sokkal jobban megmozgatja egy patent kis fesztivál, mint egy bekkstrít bekóllrájt sok év után újra a színpadon.

Vannak ezek a jó kis nyári fesztiválok, amit szívem szerint végigbuliznék. Vannak azonban korlátaim, az éves szabadság, az éves fesztiválbüdzsé, és azért a gyerekeim sem díjaznák túlzottan, ha anya végigtombolná a nyarat. Ez az ugar fesztivál már egy két éve bizergálta a fantáziám, de szabadság híján tavaly is kimaradt az életemből. Van egyfajta életérzése ezeknek a fesztiváloknak. Kezdődött a Sziget fesztivállal, ami anno ugye diáksziget néven futott. A jó öreg 500 Ft-os nyakbaakasztós jegy. Két színpaddal, kicsit más érzéssel mint ahová most nőtte ki magát. Azon azért jót szoktam mosolyogni, hogy akik anno fintorogtak a szigetre, ma büszkén feszítő mellkassal járnak ki.

Na de vissza az eredeti témához. Fesztiválra járni határozottan jó érzés. A Hello Ugar (régi nevén woodstock az ugaron) Pásztor Annáék (Anna&the Barbies) fantasztikus találmánya. Egy fesztivál a szabadság határtalan érzésével semmivel össze nem hasonlítható. Akkor is ha nincs egy nap legalább 8 zenekar akikért rajongsz. Kicsit olyan mintha külföldön lennél. Nem sietsz sehova, reggel ráérsz felkelni, és senkit se érdekel milyen ruhában vagy, és honnan jöttél, kit szeretsz, és kit nem. Nem kell felkelned, nem kell sehova sietned, nem kell feszítened, egyébként meg mindenki nyakig poros:) Idén úgy alakult, hogy lebeszéltük hárman, hogy megnézzük ezt az ópusztaszeri őrületet. Az nekem extrém rosszul jött ki, hogy az indulás egybeesett a kisebbik csimotám táborból hazatérésével, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megyek. (azt hozzá kell tennem, hogy ha apa♥ és mama nem dobta volna be magát, akkor igencsak bajban lettem volna

Eljött az indulás napja, én felszerelkezve a kölcsönsátorral, kölcsönhálózsákkal, némi ruházattal, egy fél liter kávéval, egyéb alvási kellékkel, és némi élelemmel a hónom alatt kicsettegtem a kapuba, és elindultunk. Mondanám, hogy gyorsan leértünk, de ugye az M0-s az M0-s így pénteken a teljes szépségében. Mire leértünk én már egy hajszálnyira voltam attól hogy bepisiljek, (többször is vissza tudnék kanyarodni a tojtoj bejegyzéshez) de a parkoló a puszta kellős közepén volt, onnan 5 perc séta be az összes motyóval, á kizárt hogy én addig kibírjam. Maradt a mezei kétajtót összenyitós autós megoldás, egy laza 3 perces pipivel. Kipakoltunk, csomag átnézés (nem mondom meg hol volt a pia, hátha jövőre is bejön :) utána irány a sátorhely. Én előre leszögeztem, hogy 90%-ig biztos vagyok benne hogy képtelen leszek felállítani a sátrat, még ha három műszaki rajz és videó is van hozzá.Na de ha olyan csajokkal mész, akiknél van spárga, csipesz, elemes égősor,szemeteszsák olló,és minden túléléshez szükséges cucc, nem érhet meglepetés. Ráadásul született női Bear Gryllsek, így kettő perc alatt olyan erdei kézmosót rittyentettek össze hogy beszarsz:

Very durva nem? Langyos kézmosóvízzel feltöltve jó szolgálatot tesz egy homokos területen, főleg ha 20 méteres körzetben gyakorolod a guggolást (nem mint edzésgyakorlat, sokkal inkább mint testi szükséglet)

Következő harci feladat, sátorfelállítás. Itt kiderült, hogy nagyjából annyi megy nekem hogy szépen kérjek kölcsön pumpát :) maradjunk annyiban hogy a sátor nem miattam, de összeállt. A szúnyogok itt sem kíméltek (aki ilyen helyre megy, semmiképp se vigyen magával mindenfajta drága szúnyogriasztót, lóf@szt sem ér, inkább tegyél be két fecskét meg egy denevért, azzal szerintem többre mész) vittünk pár füstölőt, azok legalább jó illatúak voltak, és kicsit távol is tartották a vérszívókat.

Indulás terepszemlére. Arra kb öt percen belül rájöttünk hogy bajban leszünk a toi toi budik miatt, de az erdő közelsége nyugtatólag hat a női nemre ha teli a hólyag. (azt mondtam már előzőleg hogy állandóan tele) Nem volt őrületes tömeg, aminek mi nagyon örültünk, arra viszonylag gyorsan rájöttünk hogy estére muszáj lesz zárt cipőre váltani, mert úgy fogunk kinézni mint a napok óta fürdetlen homelessek. Első délután rögtön egy jó kis tóparti akusztikot néztünk meg, aztán felmértük a gasztrokínálatot. Nekem végre befutott a várva várt telefon, gyermek épségben hazatért, és telefonon beszámolót tartott, eközben ez a látvány fogadott: Sajnos csak a lekicsinyített, megszabdalt képet engedi feltölteni, de azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfűzni....Az esti főnkoncert Vad Fruttik,ami brutál jó volt, egy baj volt vele, rajtunk kívül még 7849 szúnyog volt kíváncsi:) Fruttik után Belga, azt hiszem őket sem kell senkinek bemutatni. Parno Graszt---->némi mezítlábas őrjöngéssel. A koncertek után hipszter diszkó volt, aki bírta, akár hajnali négyig is nyomta. Mi nem bírtuk:) Aludni se mondjuk, mert a színpad elég közel volt a sátorhelyhez, és ágypuhasághoz szokott nem túl ifjonc testünk elég rosszul tűrte a zajt, és az erdei talajt.Reggeli tusolás, egy cirka 30 perces várakozás, kb hideg vizes zuhany, gyors felébredés, kávékávé azonnal kell egy kv. Gyanús volt hogy üres a pult, a kávégép elromlott. Előző napi hideg kávé életmentő tud lenni ilyen esetekben, még akkor is ha orrán száján dől a törött kupakból a koffein.

Azért volt bennem/bennünk jó pár kérdés azzal kapcsolatban, hogy hol töltünk telefont, lesz e ivóvíz, van e bolt, tudunk e mindent venni ami kell. Hát az van, hogy 40 fölött má a nők nagy része eléggé ragaszkodik a jól megszokott kis komfortjához, és ezek a helyzetek kicsit túlnyúlnak a hőn emlegetett komfortzónán, de nincs ezzel baj, sőt..... megvan a maga varázsa.Szóval reggel megfogtuk a csinnatos kis matyóterítőt (nem az enyém) kicsaptuk a túlélő csomagot, és megreggeliztünk a telefontöltős közösségi konyhának kialakított jurtában. Napközben próbáltunk aludni egyet, zéró sikerrel. Felfedeztünk viszont, hogy az egyik jurta az örömfaluban nem más, mint egy házasságkötő sátor, gyors döntés, itt ma frigyre lépünk hárman (nekem utólag esett hogy aznap volt Pride) Elsétáltunk, hogy kimondjuk hárman a boldogító igent. egyúttal elég komoly repertoárral gyarapodott a szexuális szókincsünk, én azt hittem viszonylag képben vagyok, de kiderült hogy nem...........rengeteg szép színes zászló volt a jurtán, mindegyik más és más szexuális beállítottságot képviselt. Miután kimondtuk a boldogító igent, és egy szép színes lufigyűrűvel gazdagodtunk, elmentünk hogy esküvői torta helyett egy palacsintát együnk. Kikértük a szívecskés palacsintát (itt nagyon sok csúnya dolgot tudnék írni ezzel kapcsolatban, de megtartom magamnak) majd begyújtottuk a romantikus füstölőket (gyertya helyett)

fullromivazz........

Utolsó este, 30Y, és Annáék, ezt azt hiszem nem is kell túlragozni. Némi vitát képezett ugyan, ki vigye haza a dobost (illetve a keresztnevét illetően is volt némi összetűzés, és igen, nem nekem volt igazam :D)

Mire volt jó ez a két nap? Aludni pihenni semmiképp....feltöltődni, és nagyon sokat röhögni annál inkább. Kicsit kiszakadni a mókuskerékből, és megtapasztalni hogy van élet a pusztán is, nem is akármilyen:)

Nem beszélve arról, hogy világmegváltó gondolataink is támadtak, egy forradalmi felfedezéssel kapcsolatban ami nők ezreit mentené meg bizonyos helyzetekben, és ennek a promotálását a jövő évi ugarra tervezzük. Köszi Ugar, köszi A&TTB, és köszi csajok:)

Az van, hogy minden normális ember igyekszik fiatal, leginkább 20-as évei elején megcsinálni a jogsit, azaz vezetői engedélyhez jutni. De aki ismer, tudja hogy én sose voltam normális:)  Ha meg olyan családban nősz fel, ahol senki nem vezet, ott még kevésbé érzed szükségét hogy ide oda gurulj. A bkv-zás is egészen jó megoldás, volt, úgy pár évvel ezelőttig. Nem tudom jártatok e mostanában pesti metró aluljáróban, hát minden jó érzésű ember sugárban hányja össze magát attól amit ott lát/érez. Szóval igaz hogy bárhova eljutsz metróval, és busszal és bármivel, de azért jóval kényelmesebb és gyorsabb megoldás még mindig autóval közlekedni. Főleg ha olyan helyen laksz, ahol A-ból B-be  50-75 perc alatt jutsz el, úgy hogy A-B az összesen 5 km, mert a távolsági busz sajnos nem arról híros, hogy öt percenkét jár. De mondok jobbat, szerintem akik a menetrendeket írják (én legalábbis így képzelem) ülnek egy mahagóni íróasztal mögött, és pár babszemmel játsszák le, hogy melyik busz hol álljon meg, és mikor. Én pl egy 6-7 km-es távolságot a munkahelyemtől az otthonomig, pontosan 45-50 perc alatt tudom megtenni, amennyiben a környezetkímélő megoldást választom, és felficcenek a buszra. Leszállok az egyik buszról, egy olyan megállóba, ahol semmi, értsd semmi sincs, tehát esőben ázol, nyáron leégsz, télen a fejedre esik a hó. Ott ha szerencsém van, márismingyá jön a busz, oszt go home, onnan már csak 10 perc busz, 5 perc séta és otthon is vagyok. Ha nem volt bérletem, ez a hadművelet már 600 Ft-ból meg is van. Éljen a környezetvédelem és a gyorsaság:)

Na de vissza a kezdetekhez. Van én nekem egy irtó rendes férjem, aki hoz visz évek óta, töretlenül, kitartóan. Van egy nővérem, aki úgyszintén rengeteget vitt ide oda, sose tudok elég hálás lenni nekik ezért...  (ők meg sose felejtik el, mennyit hurcoltak A-ból B-be:) Vannak és voltak nagyon jó fej kollégáim,akik mindig szívesen elvisznek, ide vagy oda ha egyfelé visz az utunk. De lényegesen kényelmesebb megoldás lenne, ha végre önjáró lehetnék. Miután végre dűlőre jutottam ezügyben, nekivágtam, irány az autósiskola. Beiratkoztam, lelkesen elvégeztem a bejárós kresz tanfolyamot, nyári meleg napokon ugyan be be szunyókáltam órán, de gyorsan eltelt az a pár nap. Kresz tanfolyam vége, be is jelentettek vizsgára. Nos, ez (is) igen fájdalmas pont volt, próbálok kicsit ködösen fogalmazni, maradjunk annyiban hogy nehezen sikerült megugrani a kresz vizsgát. A számomra lényegtelen információkat képtelen volt befogadni az agyam, ilyenekre gondolok pl hogy segédmotoros kerékpárral mennyivel lehet lakott területen kívül közlekedni? Gyalogosok zárt csoportja az út melyik szélén közlekedhet? Hát anyádba leginkább, de semmiképp se az út szélén.......Mi a funkciója az elektronikus menetdinamikai rendszernek (még egy anyád...én se kérdezgetlek a legújabb pirosítókról kisköcsög...)

Maradjunk annyiban, hogy nehezen ugyan, de sikerült megugrani a feladatot, büszkén feszítő mellkassal behúztam ezt is. Jöhet a vezetés. Na most meg ezzel az van, hogy rutinvizsga már nincs ugyebár, szóval egy két  tanpályás kuplunggal való csurdogálás után kiszórják a fehérnépet a PESTI FORGALOMBA. Na ezzel meg az van, hogy rengeteg olyan agyfogykos van a forgalomban, akik az ecserin lőtték a jogsijukat Aztán vannak ugye azok akiknél nem működik az irányjelző abból kifolyólag, hogy bizonyos márkájú autókban ez nem gyári felszereltség, tehát hogy is működne ha nincs is.........olvastam az idegbajosokról egyszer egy érdekes szösszenetet. A könyv szerint ha jól emlékszem ezt agylebenyi deficitnek hívják, ami azt takarja nagyjából, hogy a delikvenst kiskorában nem szerették eléggé, ebből kifolyólag olyan negatív változások álltak be az agyában, amitől másodperceken belül olyan csillapíthatatlan düh tör ki rajta, Ilyenkor semmi más nem használ, mint a mély egyetértés a sértettséggel kapcsolatban amit érez. Na ki a bánat reagál jól ha minden ok nélkül támad neki valaki az utakon.

Nekem konkrétan eleve volt 5-6 szívmegállásom,3 lábon kihordott infarktusom, és 12 ritmuszavarom, mire megszoktam ezt a sok kedves embert aki előzékenyen nyomja a dudát a pirosnál mögöttem, ha nem sikerül elsőre elindulni. Márpedig ha mazsola vagy és nem vezettél előtte, nem mindig fog elsőre menni, de a hiba nem a Te készülékedben/járművedben van.Aztán ott vannak azok az eszméletlen szűk kétirányú utcák, ahol végig parkolnak az autók kétoldalt, szóval halált megvető bátorsággal kell 20-al szlalomozni közöttük. Az oktatóm egy végtelenül türelmes tisztelettudó kedves fazon. Onnan tudom hogy idegsokkot kapott tőlem, hogy nagyon,de nagyon vakarja a fejét. Eljutottunk végre az első forgalmi vizsgáig, mindenki életét megkíméltem, azonban egy emelkedő és a figyelmetlenségem kifogott rajtam. Sebaj, majd a következő, gondoltam naivan. A következőn is elvéreztem.......egy banális hülyeségen. Nem baj, nem adjuk fel, nem én vagyok az első, és nem is az utolsó földlakó, aki többször fut neki. Addig meg marad a korlátlan italfogyasztás a bulikon:)

Nos, mielőtt félreérhető lennék bárki számára, és bárki azt gondolná hogy ez a bejegyzés bántó szándékkal született, leszögezem hogy semmiképp sem. Mindig igyekszem jó adag öniróniával írni. Egyik rasszt sem ítélem el, jómagam is ezek keveréke vagyok, ha strandolásról van szó.

Tudom sokan vannak akik nem így csinálják, és képesek egy szál fürdőruhában/gatyában és egy törülközővel elindulni a strandra nyáron. De szerintem az a gyakoribb, mikor a hátán viszi a család a házat. Mert egy napra megyünk, erre azért fel kell készülni. Nézzük is hogyan.

Van a szuperanya (SUPERMOTHER, továbbiakban SM), aki már este összecsomagolja a szendvicskéket, (ha tavaly ő volt az év anyukája, nyilván házi kenyérkéből készül a szendvics, házikovásszal) SM mértani precizitással vágja össze kockára, a kimagozott görögdinnyét Van vagdalt, és rántott húsos szendó is a pakkban.  Reggel felkel 4 órakor, megissza a kávét, 1,5 órát jógázik, majd összepakol mindent amit előzőleg összekészített. Szendvics, víz, üdítő, ropi, újság, olvasnivaló magának, és a gyerekeknek. Sátor és 4 összecsukható napágy bekészítve. Buborékfújó,mikádó, uno, kártyavár, és megszámlálhatatlan mennyiségű egyéb hasznos játék. Úszógumiból betesz minimum kettő darabot, matrac is van, és pumpa is. Vízipisztolyból szintén annyit hoz, hogy még két családot is képes ellátni, ha water-pistol vészhelyzet állna elő. SM-nél mindig van fenistil gél, irix hab, szúnyogriasztó, sebtapasz, elsősegély készlet, matracjavító készlet, villáskulcs, tartalék jégakku és steril gézlap, no meg betadyne.

Aztán van a lustanyu, (továbbiakban LA)  aki reggelre halasztja a család egész napos élelemzésének a kigondolását és kivitelezését. Reggel gyorsan megken pár szenyát miközben felhörpinti a kávéját, közben üvöltözik a gyerekkel, hogy szedjék már össze a cuccukat. Na ilyenkor záporoznak a kérdések: hol a gatyám, hol az úszógumi, hol a búvárszemüvegem. Kis labda vaaaaaaaaaaaaaaan?? LA-t 9 óra magasságában már csak az tartja életben ahogy maga elé vizualizálja a fröccsöspoháron legördülő hideg pára.cseppet.Nagy nehezen összeszedi a család az egynapos életben maradásához szükséges. Mire félig teli a stand, addigra oda is érnek, ekkor csendülnek fel a kérdések, hoztunk e ezt, hoztuk e azt? Amit hoztunk, azt nyilván együtt hoztuk, ami otthonmaradt, azt meg anya hagyta otthon.

Van a trógeranyu (továbbiakban TA), aki reggel berongyol az albán pékségbe. Na ez is megér egy egész külön sztorit.....az édestésztás vajjal agyonlocsolt sós péksüti pl. Na szóval vesz 6 kakaóscsigát, 8 pizzásat, TA bedob egy liter piroskát a tatyóba, víz csak lesz hozzá a strandon, Pár törülköző, naptej, papucs, mindenkinek, és hadd szóljon. TA-nak az az egyik ismertetőjele, hogy annyira koncentrál minden tevékenységre ami összefüggésbe hozható a strandolással, hogy mindig pecsenyepirosra sül.

Mindenkinek jó strandolást kívánok:)

Fotó:pinterest

Bár rengeteg vicces posztot láttam már ezzel kapcsolatban, azért ez számomra megér több misét, a téma pedig, akárcsak a wc papír. a földön hever......vigyázat, szókimondó írás következik.

Mozi, orvosi rendelő, fesztivál, benzinkút, színház,étterem, vagy csak az utca, vagy a puszta.  Mi nők bárhol, ismétlem bárhol képesek vagyunk arra, hogy nyilvános helyen pisiljünk. 

Vannak ugye a fix építésű stabil szerkezetes verziók, illetve a dobozos mobil változat, a méltán imádott Toitoi wc. Nos, nem tudom van olyan férfi eme szerkezet tervezői között, aki próbált már esetleg este a csumisötétben egy Toitoiban tampont cserélni. Mert hát nekünk van ez a bizarr horrorisztikus szokásunk, hogy ha úgy esik, a fesztivál dupla örömünnep, nincs mit tenni, menni kell a tojtojba, ha más nincs a környéken.Nem mondom, hogy elvárás részemről, hogy legyen odabenn a csipketerítő, rajta egy kis nippecskével, meg egy csokor fejjel lefelé lógó szárított levendulával, de azért sokat dobna a komfortérzetemen, ha nem pókember módjára kéne a célzóvízzel belőni a félig teli tartályt. Igen, tudom ott a bokor is. Lássuk azt a bokrot. Maradjunk akkor ennél az esti verziós fesztiválnál, majálisnál, koncertnél, akárminél. Először is, kezdjük azzal, hogy azt se látod a vaksötétben mi van a bokorban, (vagy ki), illetve ki milyen ajándékot hagyott az utókor számára a susnyásban. Tételezzük fel, hogy besunnyogsz, az összes szúnyog békén hagyta a feneked, és nem most jön be a Borsodis kamion az összes felkapcsolt reflektorával, hogy rávilágítson a tomporodra. Felveszed a pózt, felsóhajtasz, mert épp 72,5 perce próbálod visszatartani a nap folyamán felgyűlt folyadékot, szóval csap kinyit, hadd szóljon. Ekkor diszkréten felreccsen egy korhadt faág, melyre Józsi lépett rá, miközben Tarzanként kapaszkodva próbál bejutni a sötétebb zugokba, ugyanazzal a céllal érkezett ő is, akárcsak Te. Vazze....most ha felrántod a gatyád, tuti összepisiled magad.(azt már csak halkan jegyzem meg kezdő, rutintalan bokorba pipilők számára, hogy jógázókat megszégyenítő terpeszguggolást kell felvenni a tökéletes pózhoz, egyébiránt a talajról visszaverődő pisike némi kosszal vegyülve kerül vissza a lábunk szárára, mintha épp paradicsompalánta locsolásból térnél vissza) Csendben próbálod a kispatakot tovább duzzasztani,de a pozíciód nem tudod tovább fedezni, Józsi hallása hibátlan még a hatodik sörunicum után is. Te is itt pisálsz?-teszi fel a kérdést. Nem, én csak itt capoireázok egy szökőkút felett. Bazz, nem is tudtam hogy itt van szökőkút, muta' má meg. Józsi nem viccel, egy kecses piruett után valóban elindul feléd hogy ellenőrizze a szökőkút tartózkodási helyét. Addigra szerencsére végzel, és angolosan távozol, magára hagyva őt a keresésben. 

Aztán vannak ugye az elsőként említett stabil szerkezetes cuccok. Itt két opció van, kezdjük a ritkábbal, az ahol tényleg óránkét kitakarítanak, és azt nem mondom hogy ennél is az ülőkéről, de nincs mondjuk körbepöttyözve a deszka. Az új kedvenc wc papír tartóm az, amelyiken középen van egy 1x2 mm-es kis luk, amin ki lehet cibálni a papírkockákat. Nem rendes egybefüggő wcpapírt, attól csak eltunyul a fehérnép..............hanem cafatkákat. Ez akkor különösen szupi, ha egy kiskorúval mész, aki már annyit nyom súlyban, hogy nem tudod megtartani a levegőben. Maradt a deszkatapétázás Ez egyébként egy külön önálló jogalappal rendelkező okj szakma. Nekiállsz körbepapírozni neki az egész deszkát, röpke 12 perc alatt meg is vagy mire az összes kis köcsög papírt kirángatod,. Addig pont háromszor pisil be az aprónép, belőled az összes levegő kiszorul, mert a táska (ami ugye minimum 5-6 kg) a nyakadba lóg, hiszen a földre nem teheted, mert ugye ki tudja mi folyt ott (de szó szerint). Az akasztó természetesen le van szakadva, így maradt az egyetlen szabad hely, a nyakad. Aztán már csak kezet kell mosni, úgy hogy a gyerek nem éri fel még esetleg a csapot, de van nálad két táska legalább. Táska vissza a nyakba, esetleg a vízben úszó mosdókagyló szélére. Az gondolom feltűnt már másnak is, hogy a férfi wc mindig kétszer akkora alapterületű mint a női.

Aztán vannak azok az illemhelynek titulált csernobili állapotban lévő valamik, amiket igazából vegyvédelmi ruhában közelítenél meg a legszívesebben, mert ha hozzáérsz valamihez, ott garantált a canesten kúra. A sor itt is végtelen, rettentő sok remek élménnyel gazdagodunk mi nők az évek során, először kislányként, majd kamaszként, majd nőként és később anyaként. Tanulság nincs, tiszta nyilvános wc-kből viszont hiány van, de durván.

Menthetetlenül itt a nyár, ami egyenlő a naptej illatával, a napsütötte bőr illatával, a szalmakalappal, a klóros vízű medence illatával. Az óriási unikornis/flamingó úszógumikkal, a dugóval lefelé az M7-esen. A fesztiválokkal, a szúnyogokkal,a fenistil géllel, és az irix habbal. A matracpumpával, és a kinyitható nyugággyal.A limonádéval, a szabadság halvány szikrájával, még akkor is dolgozol.........a nyári táborokkal, a nyaralással. A hűvös szobával, a leégett bőr pírjával. A dinnyével, és a hideg sörrel és a sült hekkel. A dunaparttal, a sajtos tejfölös lángossal, a Balaton parti hattyúkkal. A lekváros palacsintával, és a meleg konyhában főtt lekvárral. A forró asztfalttal, a levegőtlen Budapesttel. A szalonnasütéssel és a grillpartikkal. A kockás pléddel, és a hűtőtáskával. A hideg meggylevessel, a bográcsban főtt lecsóval, és a hideg kovászos uborkával. A mezítlábas fűben futással, a bikiniben megszáradással. A fa alatti hintaággyal, a lelocsolt kutyával. A kukacos cseresznyével, és a nyers zöldborsótól megfájdult gyomorral. A bokorról szedett málnával, és az egressel/piszkével. A nyári lenge ruhákkal, és a színes körmökkel. Ha már a végére jutottak a ruhák, jöjjön  a végére egy kedvenc szösszenet Karinthytól:

 "A hideg és meleg ellen való védekezésnek módja a mai ruházkodás mellett kissé komplikáltabb, és közvetett úton bonyolódik le. Ez úgy történik, hogy nyáron például a nők felvesznek egy csipkeruhát, mire a férfiakban elhűl a vér, hogy honnan fogják ezt kifizetni. Télen ellenben a nők egy akkora kalapot vesznek fel, hogy a férfiak belemelegszenek, míg kifizetik. Erre csődöt mondanak, és a következő nyáron a nők elhidegülnek irántuk, és hozzámennek egy másik férfihoz, aki azonban már mással van, és így a következő télre jól befűt nekik. Ily módon a ruházkodás felváltva és közvetve mindig biztosítja a férfiak és nők meleg és hideg ellen való védekezését." 

fotó: Pinterest